(Havaz)

Rettenetesen fáztam az esti városban, és azt kívántam, bárcsak esne a hó, mert jót tenne nekem és a város imidzsének is, amiről eszembe jutott a legtöbb ember zsigeri gyűlölete a havazással szemben, meg az is, hogy igazság szerint én is csak azóta nem borzongok a hótól, amióta nem nekem kell ellapátolni az útból. Vagy amikor nem kell messzire utazni.
A múltkor jöttünk rá, hogy majdnem pontosan hat éve történt, amikor sikerült jegyeket szerezni a Nine Inch Nails bécsi koncertjére (akkor is Bécs volt a nyugati civilizáció fényes világítótornya, ahonnan keletebbre csak kevés amerikai együttes sem merészkedett, biztosan azért, nehogy megtámadják őket a vámpírok vagy összeszedjenek valamit a vécédeszkákról). Szóval napokkal a neves esemény előtt átvettük a megrendelt jegyeket, és néztük, amint szívet gyönyörködtetően, mesekönyvbe illően szakadt a hó Budapesten; talán viccelődtünk is vele. A következő nap békésen havazott tovább. A rákövetkező nap hasonlóképpen, Budapesttől Bécsig egybefüggő hótakaró borította a tájat, mi pedig már nem viccelődtünk. Kicsit fellélegeztünk, amikor szombaton (a célnapon) elállt a hó, de még el sem kezdték eltakarítani, máris újabb komplikáció akadt („A hóesés bosszúja 2”) Lehet még egy kis probléma, mondta a Boltos, az autó tulajdonosa, letolatták a kocsiról az egyik rendszámtáblát, és még nincsen új. És a határon így nem engednek át. Sokáig néztünk egymásra. Aztán a húgom elment filcekért, mi meg kerestünk egy kartonlapot. A rendes rendszámtábla átkerült az autó elejére és kreatív munka kezdődött.
Órákkal később szívszaggatóan lassú tempóban araszoltunk a hóban a határ felé – rajzolt rendszámmal, idegesen tréfálkozva.
Miután átjutottunk, a hó feladta. A koncert remekül sikerült.
Megúsztuk, gondoltuk fáradtan, még mielőtt hajnali kettőkor visszaértünk volna fővárosunkba, ahol kiderült, hogy nincsen nálam a pesti lakás kulcsa („A hó bosszúja 3”). Mit számított ez már akkor: rezzenéstelen arccal ültünk egy kocsmában hajnalig, hogy a B tervet életbe léptetve a négykor startoló vonattal elinduljunk vidéki pátriánk irányába.
De szabadjon ennyit a hóról.