2005. március 23., szerda

(They Are After Me)

Vasárnap volt, késő este, kora éjszaka, lélek sem járt a jéghideg utcán, a kulccsal zörögtem a bejárat előtt, amikor oldalra néztem, csak úgy ösztönösen — valami zavart már egy ideje, de nem tudtam, micsoda —, és a papírgyűjtő mellett fehér nejlonszatyor hevert, ami távozásomkor még nem lehetett ott, és formátlanul, kellemetlenül dudorodott az oldala...
...a fekete, kopott, koszos, öreg női cipőktől.

Elmenekültem.

Másnap reggelre eltűntek. De most már tudom, hogy itt vannak.

Az első figyelmeztés.

7 megjegyzés:

lm írta...

ááááááááááááááááááá! tudtam!

Robin írta...

Azért megható ez...
ennyit utaztak láb nélkül, csak hogy lássanak...

Srakker írta...

A fenét. Amíg idejöttek, volt hordozótestük. Megérkezésük után azonban elemésztették őket, hiszen megtalálták a Célpontot, így tanúkra semmi szükség...

lm írta...

és... mind... FÉL PÁR VOLT!

brainoiz írta...

lm:

" és... mind... FÉL PÁR VOLT!"

töredelmesen bevallom, ezt nem tudom. hogy a legilletékesebbet, H.P. Lovecraftot idézzem: az emlékezet néha kegyes törléseket végez...

:)

rosseb írta...

másfél hónapja jöttél haza. EZEKNEK ennyi idő kellett, hogy megtaláljanak, vagy most jött el a felfedés napja? esetleg hibáztak és te épp rajtakaptad őket? talán jobban vizsgáld át a cipősszekrényt, lehet,hogy már ott vannak.

lm írta...

Brainbrother, boldogok a tudatlanok...