2005. március 3., csütörtök

(Értetlenkedés)

Elgondolkodtató idézet Isolde blogjából, tegnapról (március 2):

"Ami azt illeti, 14-19 éves korom táján a komoly szépirodalmat preferáltam, ezzel szemben az utóbbi 1-2 évben igencsak elborít a scifi/fantasy-vonal. Nem fordítva szokás ezt? Nem ezt hívják regressziónak? Negyvenévesen már csak színezőket fogok 'olvasni'?
Biztos azért van, mert időközben megkomolyodtam, és ezt olvasmányaimmal próbálom ellensúlyozni."

Röviden összefoglalva: sci-fit és fantasyt olvasni a leépülés biztos jele.

Gyorsan tovább is gondoltam, mi vár rám a színezők után: szerencsére léteznek kihajtogatós könyvek (tudjuk, a szétnyitott lapok közül kiemelkedő házikókkal és mozgatható papírfigurákkal), és később sem kell aggódnom, jönnek a kádba ejthető, felfújható művek, és csak utána következik az elkerülhetetlen ágybavizelés.

Vajon lassítja a folyamatot, ha mindenevőnek számítok olvasmányaim kiválasztásánál, és nem teszek különbséget „szépirodalom” és „ponyva” között? Ha nem rettegek attól, mit gondolnak a metrón, ha a kezemben tartott regény borítója űrhajót ábrázol, és egészen szubjektíven csak „nekem tetsző” és „nekem nem tetsző” regényekre osztom fel a könyvpiacot?

Az idézett kijelentés valószínűleg nem sértésnek lett szánva, habár attól még nem túl kellemes megtudni, hogy egész életemben a szellemi leépülés felé sodródtam; de igazából csak azt nem értem, ha valaki dicséretes módon szakít az előítéleteivel, az Igazi és Komoly Irodalom mellett felfedezi a szórakoztató irodalmat, ráadásul még élvezi is, akkor miért éppen a súlyos kategorizálástól és az ezzel párosuló lenézéstől nem tud szabadulni?

6 megjegyzés:

Ork írta...

Szép hosszan mondtad azt, hogy: sznob.

isolde írta...

a kategorizálásért lehet nem szeretni, de a "lenézést" mérhetetlenül és sértetten kikérem magamnak, ugyanis sehol sem esett szó lenézésről. csupán annyit írtam, hogy más életkorú az olvasótábor - ami lehet, hogy előítélet, de a lenézést szerintem nélkülözte. vagy lenézed a középiskolásokat?

brainoiz írta...

isolde: lehet, hogy egyszerűbb lenne levélben, netán szóban megbeszélni a témát, mert a jelek szerint mindkettőnknek lenne mondanivalónk.

Röviden: a lenézést nem az életkorra vonatkozó megjegyzésre értettem, hanem az általános attitűdre.(Kiragadott példák: "kicsit néznek rám furcsán a metrón. (...) _külsőre értelmesnek tűnő_ fiatal nő a metrón, amint nagy, kék, borítóján idegen bolygót és űrrepülőgépeket ábrázoló, Fajirtás című könyve mélyed." + "Nem adtam fel, és az idöjárás ellenére elindultam _normális_ könyvet venni. ", és ezek után már nem olyan vicces a regresszióra vonatkozó megjegyzés, vagy az, hogy felnőttek kezében nem láttál soha sci-fit. Én értem, hogy te ezt nem lenézésnek értelmezed, de számomra ez ugyanaz, mint amikor az ÉSben publikáló Bényei a scifiről ír kritikát,48. évf, 34. szám, amit így indít: "Nyáron az ember gyakran vágyik valami könnyedebb olvasnivalóra, s ilyenkor - feltéve, ha megfogadja, persze leginkább önmagának, hogy szigorúan csak szórakozásként olvassa - még a hivatásos irodalmár vagy műítész is megengedheti magának, hogy belekóstoljon abba, amit populáris irodalomnak is nevezhetünk". Vagyis hiába tetszik a sf, a legjobbja is legfeljebb bűnös, alantas szórakozás lehet, ami sohasem ér fel a magasirodalomhoz, ami szerintem baromság.
Így érthetőbb? Ha felfedezted, hogy értékes művek is vannak ebben a "kategóriában", tetszenek is neked, akkor miért kell elhatárolódni tőle? Nem sértegetni akartalak, csak nem értem.

rosseb írta...

Akinek valaha eszébe jutott egy könyv elővételekor, hogy h az most vajh mellik kategóriába is tartozik és emiatt esetleg feszkós érzések borították el lelkét, már nincs teljesen rendben, kéne neki egy kis jó agyrendbetétel. A "szépirodalom" elég ritkán tud olyan mértékben könnyű olvasmány lenni, mint a mi szeretett ponyvánk és biztos nehéz lehet állandóan nagy komor gondolatokat befogadni. Amúgy teljesen mindegy, miféle könyvet veszek elő, én már arra büszke vagyok, hogy olvasok, könyvet olvasok, nem Blikket, és végerdményben annak a rossz, aki kihagyja sznobizmusa miatt a jót - soha nem ismernek meg egy csomó zseniális történetet. Ja, és még valami: megnézném, mekkora szórakoztató faktorral bírna teszem azt a Korbács ( szívem csücske), amit Victor Hugo írt meg. OLVASNI JÓ.

isolde írta...

rosseb, a szepirodalom talan nem mindig komor, vannak hepiendes reszek is... de koszi, majd kerek idopontot az analitikusomtol.

rosseb írta...

nem komor. csak számomra a szépirodalom egyik legmeghatározóbb vonása, hogy jóval több gondolat van benne, mint ööö abban, ami nem szépirodalom. Ezen persze lehet vitatkozni, meg tudom én, hogy nagyon szórakoztató is tud lenni a ~, de akárhonnan is nézzük, a "ponyva" a legtöbb esetben könnyebb olvasmány. ja, visszaolvastam. tényleg komor. jóvanna. izé. fajsúlyosabb. vagy ilyesmi. nem szeretem a kategorizálást. Meg egyébként is: sznobok mit kezdenének a Sandman-el, vagy ott a Maus. Lehet megmagyarázni, hol vannak a határok. háhá.