Orvul július lett, miközben nem figyeltem, mert annyira próbáltam befejezni azokat a dolgokat, amiket még májusban kellett volna. Mivel most tartom a júniust, éppen egy kávézóban ülök egy csomó jegyzet fölött és kétségbeesetten próbálom belerakni a megfelelő jeleneteket a nekik kijelölt helyekre. Teljesen olyan, mint a készségfejlesztő gyerekjátékokban (rombuszt a rombusz alakú lyukba, satöbbi), csak regénnyel, most például van egy negyedik fejezet alakú hézagom, és egy ötlet, ami nem akar belemenni.
Jelenleg fogalmam sincsen, hogyan voltam képes valaha is megírni két regényt. Valószínűleg az egészet csak álmodtam. (Vagy a jövőben történt. Vagy nem én csináltam, hanem egy robot, aki úgy nézett ki, mint én.)
Biztosan volt valami trükk, ami most nem jut eszembe.
A kávézóban, ahol ülök, krétával írják a táblára, mit lehet kapni, hangosan sziszeg a gőz, kevés a vendég és kényelmesek a székek. Odakint néha tavasz van, néha nyár, néha ősz, nagyjából öt perc leforgása alatt. Néha egyszerre történik mindez, mint most, amikor fúj a szél, süt a nap és szakad az eső.
2011. július 2., szombat
(munkaszünetet tart a kávézásban)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
....lehet, hogy már láttad,
de nekem rá kellett döbbennem, hogy ez itt, sokat segít, a magunkfajtának. (Ha még nem láttad, életed leghasznosabb 19 perce lehet).
http://www.ted.com/talks/lang/eng/elizabeth_gilbert_on_genius.html
Nekem az lett. Nemcsak azért persze, mert a nálam sokkal okosabb nők mindig végtelenül lenyűgöznek.
Hanem mert megértettem, mondjuk úgy, hogy mi történik akkor, ha létrejön valami, ami jobb, mint én magam.
cels.
Köszönöm! Azért is, mert ismertem ugyan - valaha régen megkaptam a linket... aztán nem néztem meg, majd megfeledkeztem róla.
Megjegyzés küldése