Furcsa érzés arra ébredni az éjszaka egyik képlékeny pontján (amikor éjfél már biztosan elmúlt, de a hajnal még nagyon messze van), hogy a szomszédos lakások valamelyikében ordítós veszekedés zajlik éppen. Szürreális is egyben, mert nem tudni, lentről jön vagy fentről, esetleg balról vagy jobbról, és amúgy is csak egy személyt hallani, mintha ez a zokogó, elcsukló női hang magával üvöltözne a néma házban. A falak tompítanak valamennyit, ezért a mondatok éppen nem érthetőek, de már ott lebegnek az érthetőség küszöbén (a hangsúlyozás alapján a következő szavak valószínűleg elhangzottak: nem bírom tovább hazaköltözöm az anyámhoz.) Biztosan nem álom volt, de attól még úgy tűnt, mintha rossz világban felriadva hallgattam volna bele egy álomlakás lakóinak álomnyelvébe. Aztán váratlanul csend lett vagy hirtelen elaludtam.
Egyre gyanúsabb, hogy a világok vékony membránja melletti, vitatott határzónában élek (mert volt ez meg az).
4 megjegyzés:
A farkasok órája... Az éj legkülönösebb szakasza. Amikor legmélyebb a sötétség, és legvékonyabbak a világokat elválasztó falak...
Csak nehogy álmodban átlépj a túloldalra.
hiányoznál.
de lehet, hogy a túloldalon létező álom-játékfejlesztő cég az új EA, nem? akkor jó sorom lenne.
még nem kéne megnyílnia a világoknak, még 2 és fél év hátra van 2012-ig... aztán majd jönnek a reptilián nefilimek, és egynek sem lesz közülük kovbojkalapja, ám apokaliptikusan pocsék írók mentik majd meg tőlük a világot (szóval ne, ne bontogasd még a mebránokat)
Jahh. Csukd be az ajtót, mer bejön a membrán, és tönkremegy a pára a mikrofonban. Csugmábe! :)
(tranake)
Megjegyzés küldése