Van valami furcsa a lépcsőházban beszélgető nyugdíjasok intonációjában, mert két szinttel feljebb, ahová a konkrét szavak már nem jutnak el, csak a hang, képtelenség eldönteni, hogy most akkor veszekednek, panaszkodnak vagy szimplán beszélgetnek. Ez a lépcsőház amúgy fura hely, a múltkor is ballagtam felfelé, későre járt, az ajtók kis üvegablakai mind sötétek voltak, valahol mégis 180 bpm-mel, teljes hangerővel dübörgött a brutális lakodalmastechnó, de csak úgy magában, szomorúan, a bulikat kísérő minden egyéb hanghatás – beszélgetés, pohárcsörgés, kiabálás – nélkül, mindezt hétfő éjjel egykor.
2009. március 12., csütörtök
(bring da noiz)
Címkék:
szociobudapest
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ugyehogy,
az íróféle nyitott szemmel hallgat.
:sosementegetozikakepzavaraiert:
A jobbik fajta le is írja, lásd mint fent.
cels.
celsior: köszi :)
Megjegyzés küldése