(a viszontlátás)

Hát hogyne izgulna az ember. Mert ott van az sok-sok első, amire egy barátság épül. Az első kölcsönadott fentezik, a spirálfüzetbe firkált közös novellák, első műsoros kazetta, koncert, berúgás, szerepjátékparti, együtt vásárolt, még puhadobozos cigaretta. Az elsők után meg ott a még több minden más. A mászkálások és világmegváltások a panelházak között, a kavicson, az iparvágányon, a tetőkön. Fesztiválok, Balaton, Velencei-tó, házibulik. Például.
Miután elment az óceán túloldalára, jó ideig legfeljebb csak álmodhattunk arról, hogy valamikor újra találkozunk. Mire ez tényleg megtörténhetett, eltelt nyolc és fél év. Hát hogyne izgulna az ember.
Persze feleslegesen, mint az tegnap ki is derült, és ez jó.

Tudom, pár nap csak, de helló itthon, eshu.