- Reggel fél nyolckor szálltam le a Flórián téren. Permetszerű, gyenge eső hullott, a hátam mögött még ragyogott a napfény, előttem, a magasban már viharkék volt az ég, és
hatalmas szivárvány feszült pontosan az óbudai lakótelep egyik hosszú házsora fölött, a roppant fogantyú a betonbőröndön.
- Két hónappal ezelőtt a korábbiaknál jóval aktívabban kezdtem el futni, hogy kisisteregjem magamból az idei év egyre gyűlő feszültségét. Ez ugyan csak ideig-óráig működik, de közben lassan mind távban, mind kitartásban legalább háromszorosát hozom a korábbi teljesítményemnek. Azt hiszem, ezzel el is meséltem az utóbbi időszak egyetlen sikerélményét, ami elég árulkodó jelzés az életemről.
5 megjegyzés:
Én azért így is büszke vagyok rád! :) Csak így tovább!
"roppant fogantyú a betonbőröndön" ez gyönyörű
"roppant fogantyú a betonbőröndön" épp erre akartam valami frappánsan szarkasztikusat (ejtsd: ordenáré fikázás) írni, de a hölgyek lelkesedésére való tekintettel ez most elmarad.
másik viktor, aki nem én: és te ki vagy egyébként? felőlem fikázhatsz nyugodtan. (btw, az első komment nem hölgy)
ahá, hát akkor üdv itt (is)! miért nem ezzel kezdted, a Cica nicket felismertem volna egyből :)
Megjegyzés küldése