Vannak ilyen spontán szürreálisba hajló esték, mint a tegnapi. Mert ha nem kezdem el keresni kilenc körül a valahová ledobott telefonomat, akkor nem veszem észre, hogy keresett Búvárzenekar és biztosan nem keveredek el abba a belvárosi sörözőbe, ahol Srakkerrel meg Tapsival üldögéltek. Így viszont mentem, ittunk, beszélgettünk, majd miután elbúcsúztattuk Srakkert – vitte a szóvicceit is –, addig folytattuk a fentieket, amíg a rendkívül szimpatikus személyzet szó szerint le nem húzta a rólót, de nem dobtak ki minket, ellenben addigra nagyon berúgtak és a barátaikkal balkáni népzenére táncoltak az asztalon, mi pedig a gyengéd erőszaknak engedve ugyanezt tettük egészen hajnali fél háromig (az asztalt ugyan kihagytuk).
Most fáj a fejem és hamarosan egy több órás, maratoni dizájnmegbeszélés vár rám, de ennyit megért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nagyon visszafogott voltam, kérem, lehet mondjuk, hogy csak azért, mert csak mérsékelten voltam részeg. Alig mondtam szóvicceket.
Megjegyzés küldése