(tegnap, másnap)

- Tegnap fél napot ültem egy elsősegély-tanfolyamon, szinte kizárólag tizenhét éves lányok között, habár ez mellékszál, és azon tűnődtem, vajon értékelnék-e majd a vizsgáztatók, ha tételhúzás után arra a kérdésre, mi baja lehet a sérültnek, azt mondanám, hogy "talán lupus". Hátha ők is néznek Dr. House-t.

- Finnekkel veszélyes inni, ezt igazán megtanulhattam volna évekkel ezelőtt Turkuban, rögtön érkezésem napján (amikor is délután ötkor szálltam le a buszról és onnantól kisebb-nagyobb megszakításokkal másnap hajnali ötig ittunk). Vagy a kriglik töltődnek vissza mellettük, vagy a kisugárzásuk teszi, de tényleg folyamatos mellettük a folyadékbevitel. Tegnap is ez történt a Szódában, ahol megismerkedtünk a h. ismerősével, Mattiasszal és egyszer azon kaptam magamat, hogy Chuck Norrisról tréfálkozunk emelkedett hangulatban, aztán Mac meg tapsi még táncolni is eltűntek, végül orvul fél négy lett, hajnalban.

- Egyébként én is szeretnék tizenegy hónapig mászkálni a szerte a világban, idegen városokat, embereket és országokat gyűjteni magamnak öregkoromra. Nekem sem ártana ehhez egy olyan munka, amiből ezt megengedhetem magamnak (ha francia lennék, még vissza is kellene venniük utána a régi helyemre, ha jól értettem), és utána már tényleg csak annyi lezserséget kérnék magamnak, amennyi elég ahhoz, hogy vadidegenekkel cimboráljak össze a hostelekben és ne kelljen egyedül kocsmáznom.

- Szeretem Budapestet, az ódonságával, a málladozásával, a kovácsoltvas cirádáival együtt. De néha olyan jó lenne csak turistaként érkezni ide, egy hétre, egy hónapra, megcsodálni, termálfürdőben ülni, csavarogni, palacsintát enni, aztán elmenni jó messzire.

- Tegnap megint eljutottam odáig, hogy a hátam közepére az írással, ha nem megy, hát nem megy, majd írok blogot pénzért ("mert a hülyeség, az persze megy, csak a rendes munka, az nem"), de van valami ebben a blogosdiban, ami serkenti a betűkiválasztó mirigyeket, szóval vissza a munkához, a fogadást ugyan elveszítettem, de a csatát még nem.