2007. december 17., hétfő

( I aten't dead)

Tehát volt ez a post, ahol reflektorfényben remegő, közepes méretű állatként vártam a közeledő határidőket. Az elmúlt hét nagyjából annak a jegyében telt, hogy megpróbáljam elkerülni az ütközést. Ezt természetesen nem sikerült teljesen megoldani, dacára a kivett szabadságoknak. Hiába tűntem el a világ elől.

A tudás súlya szombat este zuhant rám, amikor még bent ültem a cég irodájában, egyedül, mert órákkal előtte hazament mindenki más, a belső udvaron szállingózott a hó, és hallgattam, hogyan búgnak, zúgnak és kapcsolgatnak a sötét szobákban a rejtélyes gépek. Nem is tudtam eddig, milyen nagy az iroda és milyen könnyen lehet azt hinni, hogy a hátsó szobában mégis maradt bent egy kolléga, aki éppen puha, halk léptekkel járkál a sötétben, bár nem akarom tudni, miért tenne ilyesmit bármelyikük is. Közben a sürgős anyagokat küldözgettünk egymásnak otthonról dolgozó dizájnertársammal, és ilyenekről cseteltünk, hogy Pontosan mint egy horrorfilmben, (írtam én), egyszer csak bepötyögöm, hogy Pillanat!, majd nem válaszolok soha többé, mire ő felvetette, hogy sokkal rosszabb, ha válaszolok, csak valami nagyon rossz és torz dolgot, de eszembe jutott, hogy egy modern, önmagára reflektáló horroralkotásban pontosan ilyen kitekert gondolatmenettel kezdenének, és itt abbahagytuk. Szóval ültem ott, a lámpa fénykörében, és azon tűnődtem, hogy az igazi horror csak most jön, mert a lefordítandó regénnyel szinte semmit sem haladtam, mert ugye ott volt a több fontos minden. Szerencsére rögtön mentem is Brighthoz vendégségbe, dögöt enni, mint a házigazda írta invitáló levélben, mert tudja, hogyan kell kedvet csinálni egy disznótoros lakomához. Rendkívül macsó dolog az ilyesmi, még úgy is, hogy a korábban érkező tettestársak megették a töpörtyűt, eltökélten faltuk a disznót, alkoholt is ittunk hozzá, szóval minden adott volt ahhoz, hogy nőkről, fociról és autókról beszéljünk*, ehelyett főleg filmekről esett szó. Erre egyébként az időközben hazaérkező isolde döbbentett rá minket, aki sokáig csendes érdeklődéssel hallgatta a diskurzust, miközben már tényleg csak az íze miatt csipegettünk a centi vastag karikákra vágott szárazkolbászból. Ezután zavartan próbáltuk menteni a menthetőt és beszélgetni a dugásról, de állandóan az Alfa Holdbázis jött elő, amíg az ifjúkori részegségek történetei és Rosario Dawson klónozása mint téma meg nem mentette a becsületet. Nagyon rendben volt a társaság, négy éjszakai járatot szalasztottam el, míg a másnapi munka rémétről hajtva ki nem merészkedtem a csikorgóra fagyott éjszakába.


* életemben egyszer próbált velem echnat barátom fociról beszélgetni, miután gyorsan meghívott négy unikumra, de akkor sem voltam partner

** innen csak egy ugrás volt a nemzetközi vizeken hajózó roppant hajók cyberpunk víziója, ahol ezer Rosario Dawson él a fedélközben, amíg meg nem támadják őket a Borisz Jelcin-klónok

2 megjegyzés:

rosseb írta...

most már érted ezt az éjszakai dolgot?

brainoiz írta...

rosseb: teljesen.