(Születésnap)

Valószínűleg rendkívül bárgyúnak tűnő, meghatódott vigyorral bámultam az asztalon sorakozó holmikat. Mintha egy párhuzamos valóságból pottyantak volna át, ahol a jóval korábban született alteregóm a hetvenes éveket egészen másfajta író karrier hajszolásával töltötte: egy gyönyörű, eredeti táskaírógép a szöveggyártáshoz, fém laposüveg az alkotófolyamathoz és ihletnek a Taschen által kiadott vaskos gyűjtemény, amiben a második világháború utáni amerikai (nagyon-nagyon-nagyon) pulp férfimagazinok mára kultikussá vált borítói sorakoznak.* Persze nem áll szándékomban stílust váltani és elvenni alteregóm megélhetését, hiszen biztosan nem tudnék olyan zseniális címeket kitalálni, mint a Weasels ripped my flesh vagy a Vicious vampire vamps of Vera Cruz, nem is beszélve a legalább tucatnyi változatban felbukkanó Writhing nudes for Doctor Satan's Chamber of Horrors címsablonról.

Szóval az úgy történt, hogy én mindent megtettem, hátha sikerül elbliccelni a dolgot. Nem azért, mintha hinnék a viccesen hangoztatott "harmincon túl minden nap ajándék" szlogenben, bár jó mondogatni blazírt fejjel, egyszerűen nem vagyok az a nagy születésnapozós, ha a sajátomról van szó. Egyébként is, öt évvel ezelőtt olyan klasszikus meglepetésbulit szerveztek nekem, hogy azzal le is tudtam pár évtizedre ezt az ünneplősdit (hittem én). De szerencsére sem D., sem a barátaim nem hagyták magukat, és bebizonyosodott, hogy azt az öt évvel ezelőtti alkalmat is lehet újrázni.

* Kompozíció: lenge öltözetű nők, sok fegyver, borotvareklám-arcélű férfiak, aztán még több fegyver, legyőzendő ellenségeknek pedig a huszadik század összes diktatúrájának komikusan eltúlzott keretlegényei