2007. május 27., vasárnap

(posztapokaliptikus viharsoundtrack)

A tegnap estét szülővárosomban töltöttem, egy tetőteraszon sörözgetve a barátaimmal, és ahogy telt-múlt az idő, a szemünk sarkából egyre gyakrabban láthattuk a közelgő, de néma vihar villámait, mintha óriási stroboszkóp villózott volna az égen. A zivatar szerencsére megvárta, amíg a barátaim hazavittek, és remek időzítéssel pontosan abban a pillanatban zúdult rá a világra, amint becsuktam a bejárati ajtót. Igazi májusi fergeteg volt, harsogó mennydörgéssel meg ablakréseken befelé zubogó vízzel, és még javában tartott, amikor lekapcsoltam a lámpát, ezért az eső surrogása lett az éjszaka filmzenéje.

Talán ennek is köszönhető, hogy ugyan nem játszottam a STALKER névre hallgató játékkal, álmomban mégis hasonló helyeken jártam. Egy fertőzött Európa keleti sarkában készültem szorongva az első bevetésemre, habár azt már nem tudom, pontosan mit kellett volna tennem; langyos eső mosta egy Budapestre emlékeztető város néptelen utcáit, valahová autóztunk, de üldöztek minket, aztán védőfelszerelésre vadásztam egy talponállós büfésorra emlékeztető találkozóhelyen. Hirtelen átmenettel valami után kutattunk egy pincében, ahol apró, pókszerű lények nyüzsögtek és fájdalmas volt a csípésük, és amikor kiderült, hogy el kell indulnunk a kontinens szíve felé, álombéli énem, csak általa ismert okokból, annyira megrémült ettől, hogy azonnal felébredtem.

Nincsenek megjegyzések: