2006. október 26., csütörtök

(Málta III -- Megalitok és titkos tudás)

Amelyben Mr. Noiz jelentőségteljesen lehalkítja a hangját

Az útikönyv azt mondja, hogy Máltára hétezer évvel ezelőtt érkeztek az első lakók. Szicíliából jöttek, át a tengeren és még a piramisépítőkre is rávertek egy kört a nagy kőkori szentélyeikkel; ezeket aztán a brit gyarmati időkben a viktoriánus Indiana Jonesba oltott helyi angol tisztviselők kezdtek el kiásni. Mi ezek közül Hagar Qimet láttuk (a H betűn lenne még egy áthúzás amúgy), ami két nagyon impozáns, romos szentély, de az igazi látványosságba, a Hypogeumba (ami egy többszintes földalatti járatkomplexum) helyhiány miatt nem jutottunk be. Ezért a megalitikus Máltát a vallettai Régészeti Múzeumban, harsány német turistacsoportok elől menekülve ismertük meg.

Egyébként itt jöttem rá a több évtizedes régészeti rejtély megoldására, csak így egyszerűen, amit most megosztanék mindenkivel, különösen H.P. Lovecraft vagy a Cthulhu-mítosz ismerői üljenek előre az első sorokba és vegyék szemügyre ezt a képet. A kőkori építményekben talált apró szobrokat mutatja, amelyek a kiírás szerint valószínűleg "groteszk" állatokat ábrázolnak.


Hahh! Hát léteznek ilyen állatok?! Állatok?! Rögtön nyilvánvaló, ha az emberi ismeri a megfelelő horrorirodalmat, hogy ezek nem mások, mint azok az amorf teremtmények, amelyek csillagtalan éjszakákon ereszkedtek alá a mélyűr zúzmarájával a szárnyukon, és a szentélyek valójában fészkek voltak, ahol ŐK társalkodtak a papnőkkel… Hát nem egyértelmű? Hát mi másért készítették a kövér asszonyokat ábrázoló szobrokat cserélhető fejekkel? […] Jöttek és […] a fal mögött […] mondták a hangok […] nem, kiáltotta a professzor, ez nem más, mint […]!!

1 megjegyzés:

isolde írta...

:-) :-)