(Szolgálati közlemény)

Most megint elmegyek, habár csak egy kicsit, ezért semmi értelme nagy elköszöngetéseknek, de egy blog például éppen ilyesmire kiváló.

Alig másfél hete szóltak, kissé bizonytalan is volt az egész, ahogyan az szokott lenni, meg mindig csak elillant, mint a kámfor, de végül két órával ezelőtt váratlanul azt mondták: jó, legyen holnap reggel.

Azt hiszem, az ilyen munkákra mondják azt, hogy „rugalmas időbeosztású ember kíván”. Szóval holnap repülök Kölnbe, ahol nagyjából ugyanazt fogom csinálni, mint Madridban, teljesen ugyanazoknak, Larissa és Herbie nyomdokain.


Bármennyire is szeretem -- nagyon -- , de szoktam szidni a fordítósdit, mert megbízhatatlan, mert hónapokat csúsznak a fizetések, és egyáltalán, minden előfordulhat benne, amit egy fix havi fizetéssel dolgozó ember elképzelni sem mer, de hogy rugalmas időbeosztást tesz lehetővé, az aztán biztos.

És ennek most örülök.

Elméletileg mindjárt jövök, de ha esetleg lehetőség adódik, majd jelentkezem.