A hétvégén alapvetően változatlan, ám némileg kibővült legénységgel ismét teszteltük a finn vodkaipar egyik remekművét, és úgy tűnik, módjával vedelve továbbra sem okoz másnaposságot (ellentétben egy évekkel ezelőtti szilveszterrel, bár azzal az estével kapcsolatban nem érdemes a „módjával” szót felemlegetni), kár, hogy hajnali kettőkor elfáradtam, mint egy éretlen gyermek, legközelebb meg fogom inni azt a kávét, de komolyan, megígérem. Más érdekes nem történt, leszámítva, hogy utazhattam egy furgon üres rakterében (akciófilmekben innen szoktak kifelé lövöldözni az üldöző jófiúkra vagy szemeteszsákba csavart áldozatokat kidobálni, velem egyik sem történt meg), illetve kiderült, hogy már egykori törzshelyünkön is túlkorosnak számítunk a vendégkörhöz képest, az este gyűjtése pedig fat.man-től [eredetileg echnat barátomtól] származik, aki a nu/”nyu” metal mintájára előállt a nyúl metállal, azóta sem bírom kiűzni a fejemből. És volt még stoner, ipari mennyiségben.
Vasárnap akaratlanul is szabotáltam a munkát. Amikor délután kettőkor a szél elkezdett esőcseppeket vagdosni az ablaküveghez, váratlanul kora este lett minden szobában. Az egyetlen okos dolgot tettem, amit lehetett, lámpát gyújtottam és bögre kávéval a kezemben olvastam (vagy huszonötödször) A sátán kutyáját Sir Arthur Conan Doyle-tól, csak hogy passzoljon a hangulathoz a hideg, esős dartmoori láp a zegzugos kúriával és a hátborzongató rejtélyekkel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
hehhe. :))
a nyúlmetál echnat volt, én már csak szajkóztam. :D
Itt van a csősz, itt van újra.
Örülök, hogy az időjárás a pozőr-o-méter kilengése mellett a blogodra is kihat. :)
na, gumidárkok, ha összejönnek
Megjegyzés küldése