2005. június 29., szerda

(A fekete malom)

Ismeri még valaki ezt a könyvet? Komolyan érdekelne.

Otfried Preussler: Krabat a Fekete Malomban (Móra, 1985)

Szászország, valamikor a tizennyolcadik században. Sötét malom áll az erdő mélyén, a Fekete-víz partján. Itt él tizenkét, varjúvá változó molnárlegény és a rettenetes Mester. Feketemágia, barátság, garabonciások, szerelem és küzdelem.

Lehet mesének hívni, vagy komor tónusú ifjúsági regénynek*, még a Harry Potter előtti korból, nálam mindenesetre a következő besorolást kapta: „könyv, amit kamaszkorodban olvastál, de vissza kellett adni, és magad sem hitted, milyen nagy hatást tett rád, amíg pár évvel ezelőtt egy blogban valaki meg nem említette, és meglepődtél, milyen élesen emlékeztél a hangulatára, és most, miután újabb évek teltek el és megrendelted, kiderült, hogy még mindig hat”.


* mindkét típust kedvelem, ha jól meg vannak írva; ez legtöbbször azt jelenti, hogy felnőttként is élvezhető, esetleg más értelmezésben is


(Ui: A magyar neten keresgélve a Google érdekes eredményeket dob ki, valaki bábfilmet kíván belőle készíteni, illetve szerepel a magyar wiccák ajánlott olvasmányai között.)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

most, hogy mondod, valami dereng valami gonosz molnárral kapcsolatban - de semmi konkrét. talán a helyi gyerekkönyvtárban olvastam (bele? teljesen? fenetudja) még réges-régen.

ez meg csak úgy, kapcsolódóan:
http://www.neilgaiman.com/journal_archives/2003_01_01_archive.asp#90243575

brainoiz írta...

Jajaja, Gaiman blogja volt az a bizonyos, ahol olvastam róla és eszembe jutott annyi év után... :)

rosseb írta...

hehehehehe. asszem 10 éves lehettem, mikor először olvastam. talán ez meg is magyaráz mindent velem kapcsolatban. aztán ismét valamikor 4 éve, mikor is eszembe jutott a címe meg a hangulata, ahogy mondtad, elmentem hát a könyvtárba, semmire nem emlékeztem, csak egy névre: Krabat. és megtaláltam. és elolvastam. és döbbentem tapasztaltam, hogy pont olyan, amilyenre emlékeztem. és most? ledarálod az én csontjaimat is?

brainoiz írta...

rosseb: te vagy az en emberem! Sulyos, hogy ez igy utolag visszater...