Prága azokkal a fiatornyokkal, régi hidakkal, macskaköves utcákkal és a székesegyház kőcsipkés sziluettjével mindig egy modern dark fantasy város marad számomra, ahol alkimistáknak és kóbor lovagoknak kellene különös kalandokba bonyolódniuk a piros villamosok és a menő reggelizőhelyek alatt húzódó titkos járatokban. Természetesen számomra nagyon megfelel a titkos Prága fölé épült modern város, ami ha másként is, de ugyanolyan fantasztikus. Bár most, a harmadik alkalommal megismertem egy másik, kevésbé turistásabb arcát is, de az óvárosban mindig muszáj sétálni, a Szent Vitus-székesegyház vízköpői sem nézik meg magukat sokadszorra, sőt mamintivel az Eiffel-torony helyi másolatába, a Petřín-kilátóba is felmentünk.
A Nagy Levinnek hála, aki Prágában dolgozik és remek házigazdánk volt, olyan helyekre is ellátogattunk, amelyeket eddig legfeljebb fotón láttam. Ilyen a Strahov-kolostor könyvtára, ahol több igazi cabinet of curiosities is ki van állítva az olvasótermek között, vagy a Břevnov-kolostor (egyben első prágai sörfőzde) gyümölcsöskertje meg sörözője, nem is beszélve a folyón túli negyedekről, ahol több hatalmas park terpeszkedik, a lambériás sörözőkben a helyiek között lehet enni a sviĉkovát (knédli, főtt marha és vadas, kis tejszínhabbal és áfonyával) meg inni a Kozelt.
Amúgy sétáltunk rengeteget, néztünk plakátkiállítást és furcsa üvegholmikat az iparművészeti múzeumban, cseh kubisták székeit a Fekete Madonna-házban, reggeliztünk egy vásárcsarnokból átalakított nemzeti galéria kávézójában, és végül, de nem utolsósorban bemerészkedtünk egy eredeti viktoriánus tükörlabirintusba is, ahol egyébként biztosan volt egy átjáró a Prága alatti mágikus Prágába, csak megint lemaradtam róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése