2014. október 30., csütörtök

(hangulatátállítás)


Amikor szombat délután az arborétumban sétáltunk és kastélyromot fényképeztem, még nem tudtam, hogy éppen utolsó útjára kísérjük az idei őszt, egyszerűen csak élveztem a szórványos napsütést, az avarszőnyeg teljesen lefotózhatatlan színvilágát (és az autózást a kihalt vidéki utakon). Később, sötétedés után, amikor már egy tóparti étterem teraszán ácsorogtunk és megcsapott a levegő fanyar kéményszaga, a víz felett meg úgy hömpölygött a nyirkos köd, mint egy nagyon ódivatú rémfilmben, hirtelen tudatosult bennem, hogy ennek az évszaknak is vége. Azóta egyébként főleg szomorú vagyok, ami időnként átcsap a másik végletbe, és ilyenkor szívesen ordítanék vadidegen emberekkel, de többnyire leginkább csak szomorúság ez.

2 megjegyzés:

gothposeur írta...

köd! lehullott falevelek! ritkán előkúszó napfény!
November!
(miért akarja a blogspot, hogy bizonyítsam azt, h nem vagyok robot, amikor de?)

brainoiz írta...

Nyomor! Lehangoltság! Világutálat!

(átállítottam a kommentelést, mert eddig csak google-fiókkal lehetett kommentelni, ráadásul még nekem is törölte minden első bejegyzésemet automatikusan. az anonim kommentelés engedélyzése tűnik az egyetlen értelmes opciónak a többiből, ami viszont ezzel jár. meglátjuk, még visszajöhet a régi)