2013. április 23., kedd

(mindenről az jut eszébe)

Ha az ember beszáll odafent a liftbe és megnyomja a “Földszint” feliratú gombot, majd hosszas ereszkedés után zöttyen egyet a fülke, és a kijelzőn a 11-es szám világít (az épületnek tíz emelete van), akkor valószínűleg arra tippel, hogy a kijelző rossz. Nekem is ez volt a második gondolatom, de előtte gyors egymásutánban a következő képek villantak fel előttem: feje tetejére állt világ, háborúskodó tetőkirályságok az örökös alkonyatban, egy antenna, ami az istenek gondolatait fogja, meg a lehetőség, hogy az ajtón kilépve része legyek egy kalandnak, ami csak rám vár.

Persze elég volt alig néhány másodpercet habozni, és máris a csak földszinti postaládák megszokott látványa fogadott az ajtón túl.

3 megjegyzés:

patricia írta...

óóó, amikor a Ferenc körútnál először bemondta a metró, hogy Corvin-negyed és én még álmos voltam reggel és úgy értettem, hogy Colborn-negyed, akkor rögtön tudtam, hogy egy párhuzamos valóságba kerültem, ahol itt egy mutánsoknak készült gettó van és még jó, hogy nem itt kell leszállnom. Kicsit meg is örültem, hátha a munkahelyem helyén is valami más lesz, de nem.

brainoiz írta...

de akkor lehet, hogy a munkahelyed szögesdróttal és géppuskaállásokkal körülvett téglatömbjében mindenféle teszteket kellett volna elvégezned a ketrecekbe zárt mutánsokon!

Mandula írta...

Megírhatnád. Mester. :)