(mert a fordítók élete nem csak játék és mese)

Előzmények: Mivel megjelent az új játékunk és vége lett a két hónapos véghajrának, ezt azzal ünnepeltem meg, hogy szabadságot vettem ki és fordítok, mint egy őrült.

Hétfő

Első reggel, új Murphy-törvény: az a nap, amikor szabadságot veszek ki, hogy itthon dolgozzak megállás nélkül = a nap, amikor reggel fél nyolckor elkezdik szétverni a betont a ház előtti parkolóban.

Kedd

- még mindig bontják a betont az utcán

- a felénél járok annak az adagnak, amivel ma ilyentájt végezni kellett volna

- gondoltam, nem rendelek házhoz, erre sikerült odaégetnem az ebédemet, de legalább még el is sóztam

- a mikró és a vízforraló közös használata (mert mindig elfelejtem) levágta a biztosítékot

- azóta nem működik a már jó ideje gyengélkedő wifi-router.

Szerda

Kedves Naplóm! Szólíthatlak Kedves Naplómnak, igaz? Elmentem a munkahelyemre dolgozni, hogy kicsit feldobódjak.*

* (Sikerült, bár teljesen más okokból, kellett hozzá 1) váratlan találkozó két régi baráttal 2) egy meglepetésszerű leves-bagett ebéd a Borsban)

Csütörtök

(reggel hét óra ötven)

A “fordítás életre-halálra” projekt harmadik napja a héten, továbbra is a négy fal közé zárva. A következő fejleményekről tudok beszámolni, Kedves Naplóm:

- a betont már csak kicsit bontják a parkolóban, helyette reggel hét óta flexelnek

- van egy gépük, ami precíz megfigyeléseim szerint arra szolgál, hogy hatalmas kődarabokat DÜBBÖGTESSEN és ZUBBOGTASSON egy öblös fémmarokban

- a tegnap beszerzett új wifi-router másfél óra szenvedés és telefonos, szakértői segítség kérése után is selejtesnek tűnik, és határozottan nem akar működni

- a netkábel nem ér el a kényelmes fotelig. Embertelen kínokat állok ki.

Most ennyi, Kedves Naplóm. Folytatom harcomat az elemek és a sors tombolásával, rendíthetetlenül.