(akciófilmváros)

A nyolcvanas évek ugyan mélyen lerakódott a tudatalattimban, mostanában mégis szivárognak elő képek, néha zenék is (igen, az a dobgéphangzás), vagy aktuálisan az akciófilmvárosok ideája. Mert a nyolcvanas évek akciófilmjei mintha teljesen egyforma amerikai metropoliszokban játszódnának, függetlenül attól, minek hívják éppen. Nincsenek élhető terek, csak párával megült hátsó utcák, sikátorok, sodródó szemét, graffiti, tűzlétra; sokkal hosszabb az éjszaka, mint a nappal, és legtöbbször a néptelen sugárutakon túl, a háttérben ragyognak a kivilágított felhőkarcolók. Vagy a neonfeliratok.

Ha a történet a jövőben játszódik, a város akkor sem sokat változik. Legfeljebb magasabbak lesznek a tornyok, több a fekete üveg és sokkal szebben izzanak a neonok.

[Akkoriban a neon volt a jövő, az világította be az esős cyberpunk metropoliszokat. Mégis jobban járt, mint a zöld betűk a monokróm képernyőkön, a dohányzó hősök vagy a foncsorozott napszemüveg, és nekem még mindig elsősorban a jövő fénye marad, és csak másodikként (sőt paradox módon) a múlt, a nyolcvanas évek szimbóluma.]