(szürkeszürkeszürke)

Közelednek az ünnepek, mindenféle ünnepi hangulat nélkül, ami azért meglepő, mert ha a karácsony szelleme nem is különösebben szokott megérinteni, valami azért mindig ragad rám ilyen közel huszonnegyedikéhez. Mindez idén egészen furcsa formában jelentkezik, munka szintjén egyfajta tunya vergődés, feszült vagyok és a világ is az. Egyébként napok óta egyetlen permanens péntek délután az élet, korai sötétedés és üres asztalok, kongó szobák az irodaházban, mintegy ráhangolásképpen a két ünnep közötti furcsa fél-létezésre. Az utcán tömeg és egészen enyhe időjárás, a metrót elözönlik a gonosz öregasszonyok. Tegnap szerencsére tartottunk baráti összejövetelt, ahol jól bevált hagyományokat követve forralt bort ittunk, karácsonyfákat formázó süteményeket ettünk, nem is beszélve Bright legendás süteményéről, ami egyébként egy alien gerince és igen finom.

(endless.hu)

...minden mennyiségben.

Múlt. Sor került a Már Második Nagy Közösen Iszogatás névre hallgató rendezvényre azon kedves emberek társaságában, akik eddig cikkekkel segítették az oldalt (ezáltal minket meg az olvasókat is.) Minden évben akarunk ilyesmit, mert jó, és egyébként is, hátha híre megy és valaki csak azért kezd el cikket írni, mert szeretne velünk sörözni. Különleges ajándékkal!

Jelen. Megindult a karácsonyi cikkdömping. Kattintás! Ma és holnap és holnapután és azután.

Jövő. Íme, az endless 2007 teaser-poster by whoisnot

(Wien, Wien nur du allein)

Karácsony előtt Bécsbe utazni már-már közhelyszámba megy, másrészt nem véletlenül adja magát annyira. A hangulat különösen estefelé különleges, ami például minket a belváros kellős közepén, a Monarchia egykori palotái közé beszorított árusbódéknál talált. A fejünk fölött villanyégőkből fabrikált óriáscsillagok lógtak, az emberek karácsonyfadíszeket vettek, kalácsot meg forró puncsot, esetleg a hangulatot némileg sajátosan értelmezve káposztát ettek, mint mondjuk én.

Karácsonyi vásárból amúgy volt vagy öt, az elviselhetetlenül zsúfolttól kezdve (melyet bölcsen elkerültünk, csak a neogót városháza előtti feldíszített nem-karácsonyfákat néztük meg) a közepesen tolongóson át (ilyen a schönbrunni palota udvara) a kedélyesen elviselhetőig számos helyen lehetett válogatni, konzumálni, forralt bort szerezni, kézművesek árui között válogatni, ilyesmik.

Egyébként rá kellett jönnöm, hogy Schönbrunn vonalzóval húzott sétányai így télen minden funkciójukat elveszítik, hiszen milyen sövénylabirintus az, ahol át lehet látni a levelüket vesztett falakon? Itt még délután jártunk, sétáltunk, én nosztalgiáztam (kamaszkoromban sokat jártam itt, és körülbelül ezer bűnrossz, művészieskedő fényképet készítettem vizet prüszkölő gipszangyalkákról, biztosan mint goth in training). Messziről nézve a palota élénksárga falai gyönyörűséges kontrasztot képeztek a téli esőfelhők közeledő sötétkékjével. Bevallom, poshmodern darkíróság ide vagy oda, mégis D. volt az, akiben felmerült, tulajdonképpen milyen remek rémálom-alapanyag ez a téli park, ahol széles, néptelen kavicsos sétányokon menekülhetnénk valami elől, a vásár felől éppen átszűrődő gyermekkórus dalolását használva soundtracknek.