Bevallom, a fenti kulcsszavak bennem bármikor képesek kiváltani az azonnali érdeklődést, ezért tegnap elmentünk a Titanic filmfesztiválra megtekinteni A földrengések zongorahangolója (The Piano Tuner of Earthquakes) című filmet.
Ebben a furcsa mesében élő szereplők és bábok vergődnek egy gótikus történet hálójában a 20. század elejét idéző masinákhoz illően szépiaszínben fényképezve. Egy ilyen ötletet és egy ennyire szép kivitelezésű világot kár így elrontani – mert a történet teljesen szétesik és unalomba fullad. A rejtélyes, álomszerű jelenetek olyan összefüggéstelenül követik egymást, hogy mire felkapcsolták a lámpákat, a döbbent csendben még a cselekményt kommersz butaságnak tartó művészfilmrajongók feje fölött is felfedezni véltem a kérdőjeleket.
Kár érte. Néhány jelenet rendkívül hatásosra sikerült, és a borongós hangulatra nyugodtan rá merem fogni a múlt éjszakai nyomasztó álmaimat. Ha a technikailag profi rendező testvérpár valaha kerít egy jó forgatókönyvírót, kapnak tőlem még egy esélyt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése