(ahol)

„Legalább megköszönnéd, bazmeg, hogy tartottam neked az ajtót.”
– Decens, idős hölgy egy másik decens, idős hölgy hátának címezve egy budapesti bank ajtajában

Néha kissé elegem van már megint, ebből, itt körülöttem. De szabadjon ennyit a tél elejéről.

Vissza a kellemes őszbe. A legszebb arcát október vége felé mutatta, Pécs közelében, egy erdő szélén, a házban, ahová hétvégézni, beszélgetni és geekülni (társasjátékokkal múlatni az időt) utaztunk a Nagy Levinék meghívására. Valamivel később, alig egy év késéssel teljesítettem életem második övvizsgáját. Meg játékot teszteltem megint, és ezúttal nem Kölnig kellett repülni, csak a Lovecrafti és Nem Euklideszi Wekerle-telepig metrózni, ahol különösen odafigyelnek a ragyogóan hideg novemberi reggelekre, és pont annyi napfénnyel világítják be a mindig az utca végét elnyelő gyenge ködöt, hogy darkpozőröket csalogató, kontrasztos látványvilág szülessen. A szokásos tesztelő-átkokkal együtt is kellemes munka volt, Herbie kollégával remek teamet alkottunk, azt hiszem.

Most azonban mindenfélét kellene csinálnom. Visszakaphatnám a kreativitásomat? Már nagyon régen leadtam valahol.