(winterwonderland)

Itt az új év, és némi késéssel régi októberi ismerőseim is befutottak, üdv ismét, nyomasztó éjszakák! Újra eljött a lefekvés utáni álmatlan forgolódás ideje, amikor a sűrű, sötét csend nem csak az időt torzítja, ahol percek tűnnek óráknak, hanem a napközben nem létező problémák is abnormálisra nőnek, viszont legalább teljesen valószínűtlen krízishelyzeteket tudok lefuttatni virtuálisan a fejemben. A zavaros álmok csak ezután jönnek, de néha felébreszt valamelyik szereplő ijedt ordítása.

Ha nem lett volna tavaly ugyanez, azt mondanám, ezzel jár, ha évek óta először végig szabadságra megyek az ünnepek alatt és még otthonra sem vállalok munkát, a szervezetem meg kipiheni magát.

Amúgy meg csikorgó hideg van odakint és másfél centiméternyi széttaposott hó próbálja eltakarni a város rondább arcát. Mivel a télről mostanában az egyik friss olvasmányélményem, Emily Carroll "Through the Woods" című képregényantológiája jut eszembe – behavazott kunyhók a sötét erdőkben, szörnyetegek a pincékben, az emberek lelkében, a bőrük alatt –, egészen gótikus téli történeteket képzelek a körúti palotákba, meg ez az álmatlansághelyzet is sokkal izgalmasabb így.