2012. december 19., szerda

(creative meltdown initiated)


Kifejletlen történetek hevernek a meghajtómon, mint formalinban úszó preparátumok egy freakshow-ban, ott egy novellatorzó a befőttesüvegben, itt két összenőtt klisé, mögötte a furcsa Budapestek, a legtöbb helyet mégis egy nem létező regény szinopszisai foglalják, deformált, de felismerhető klónok sora a sárgás derengésben.

Mert nem írsz! – viccelődünk évek óta a barátaimmal, néha bedobom a jól ismert posztot is erről, haladunk tovább, nincs itt semmi látnivaló; azt hittem, már sikerült feldolgoznom a nemírást. Pedig nincsen ez lezárva, amíg elismerő irigykedéssel és őszinte hiányérzettel nézem, kik lesznek a remeknek ígérkező antológiában, amire ötlet- és energiahiány miatt már nem is pályáztam. Elég alapos ösztönzés lenne ez most éppen, ha nem tudnám, mi szokott ebből lenni.

Főleg úgy, hogy máshol is írok (nevezzük alkalmazott kreativitásnak), amiről lassan lekopik az aranyfesték, miközben a sokadik változatot kalapálom formára, és nem jó, nem ez kell, és már én sem tudom, mire lenne szükség, csak azt, hogy igazuk van, és tényleg valami teljesen másra. Ez a blogom tetszhalott, önismétlő és modoros, az egyetlen dolog, ami betűből van, én követtem el és elégedett vagyok vele, az a fordítás, ami cserébe kínkeserves, mondattól mondatra vívott küzdelemmé vált már régóta, részmunkaidőben, a határidőket jelző roppant oszlopok leomlott maradványain is túl.

De legalább öregszem, és már újraközölnek: az idei termésem 1) egy tizennégy évvel ezelőtti* franchise-novella második kiadása, amit ma már teljesen másképpen oldanék meg, de direkt nem nyúltam bele nagyon 2) egy villámnovella, ami valaha pont ezen a blogon debütált, és pontosan ugyanúgy írnám meg, ha képes lennék ilyesmire.

SZERK. és persze kimaradt a 3) az sfmag "10" címen futó elektronikus antológiájába beválogatott "A Rádiumember magányossága", ami szintén újrakiadás.

* ó, te jó ég


3 megjegyzés:

hangok írta...

írjál. írjál. írjál. ezt mondják a hangok is a fejedben.

más hangok (youknowwho) írta...

megint más hangok (amik nem csak hozzád beszélnek) azt mondják, hogy lehet, hogy egy időre - hogy mennyire, az majd adja magát, spontán - félre kéne tenni a dolgot, vagy legalábbis a nem munkaköri kötelességből végzett írást. hátha az kell, hogy pihenhessen az ihlet, külső és belső nyomás, elvárások, hajsza nélkül. aztán tisztább lappal újra...

persze, tudom, az ember nem tudja csak úgy, egyszerűen letenni se a késztetést, se a tollat, még akkor sem, ha épp alig van benne tinta. :-o de egy próbát megérhet.

Áron Németh írta...

Nekem az működik úgy-ahogy, ha a sztorik egyes jeleneteit külön-külön állományban írom meg. Ettől kellőképpen skizoid lesz a cucc, ugyanakkor egyszerűbb, ha már fix pontok között kell megírni az összekötő elemeket, mintha előre megtervezném az egészet.