Ölhetnék sárkányt, győzhetnék le fekete lovagot, kitanulhatnám a Szél Tizenhárom Útját egy tibeti kolostorban, hozhatnék messziről csillagot, ékkövet, kitalált állatokból darabkákat, de egyiket sem találtam elegendő kihívásnak, ezért nem maradt más: addig nem nézem meg a Big Bang Theory új részeit egyedül, amíg a Hölgy haza nem tér az óceán túlpartjáról.
2010. március 5., péntek
(nothing says i love you / in a nerd way / like...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
Saját magamról tudom, hogy ezt mennyire nehéz megállni, úgyhogy minden elismerésem :)
És mihelyt hazatér a Hölgy, azonnal megnézed EGYEDÜL? :)
Woah, szép. :)
És mikor szíved hölgye megérkezik, messz Amrikból, az lesz az első, hogy gyorsan leültök BBT-t nézni.
Hmmm... naggyon romantikus. ;)
:D
Aaaaaaaaaaawwww
Én hősöm :)
sajnos ismételnem kell, de
aaaaaawwwww
ej no, hmmm,
Változnak az idők
:multkodebereved:
huszon+ éve, a netelőtti világban, hmm... a hosszú távollét utáni egymásratalálásban valahogy mindig a szex volt az első, de legalábbis másfeledik - amit szelíden, de konzekvensen azóta is szememre vet életem sava-borsa.
Igaza van, amúgy, de hát más idők voltak azok, sorozatok, meg iesmik nélkül.
cels.
"addig" nem egyenlő "abban a pillanatban, amint" vagy "rögtön, amikor" :)
Ahh, ez itten igazából szerelem, sorozatfüggő módra. :)))
...és hogy kötözködjek is, azér' valami pozőrebb módon ezt meg lehetett volna fogalmazni, mittoménhogy "Ahogy a szirten álltam, és a viharos szél tépte-cibálta rúnadíszes köpenyemet, a koromsötét éjszakába hasító villámfénynél megpillantottam a Kísértés négyfejű szörnyét. Négy homlokán szörnyű jelek: hatágú csillag, hatkarú ember, hat elemből álló anyag és hat elmosódó vonal. Négy szörnyű torkából okádta rám a kárhozat velőfagyasztó, disszonáns dallamát: Jöjj, nézz engem, miszter November, jööööjjjj!!!! Oly erős, oly kegyetlen volt a Hang, hogy lábam reszketett, elmém szinte beleroppant az erőlködésbe, és bizonyosan alázuhantam volna a háborgó mélységbe, hogy a jeges ár legyen örökkétig elborító sírom, ha nem ötlik fel előttem távolba szakadt szerelmesem halovány orcája, lágy, szomorú, megbocsátó mosolya, éjsötét keretbe foglalt rubintüzű hajkoronája. Ez megacélozta lelkemet, lehanyatló kezembe új erő költözött, és elővontam az Ezer Igazság Távolba Ható Fegyverét, a négyfejű szörnyre fogtam és diadalmasan elsütöttem. A szörny szörnyű sikolyt hallatott, felém kapott nyolc karjával, de hiába, a Fegyver ellen ő is tehetetlen volt, és irtóztató rángások közepette visszakényszerült oda, ahonnét vétetett, feneketlen börtönébe, gömbölyded tojások és apró, egyenes szálkák képében. Kulcsát biztos helyre rekkentettem, hogy elő se vegyem mindaddig, míg szerelmesem vissza nem tér hozzám - akkor, és csakis akkor kerülhet újra elő a kulcs, és a varázstükör segítségével együtt majd szembenézünk a négyfejű szörnyeteg igaz arcával."
:aboci: :)
Ördögasszony: : leborul :
cels.: inkább nem kommentállak.
Ördögasszony: gyönyörű :D
AnnGel: szerintem celsior csak kissé túl komolyan vette a post irónia-részét is, ennyi
Köfi, az ember igyexik. :)
Ördögasszony által felvázolt Brain :
http://privateerpress.com/hordes/
gallery/minions/
solos/viktor-pendrake
Brain nem rólad mintázták véletlen?Erőteljes hasonlóságot vélek felfedezni.....mintha most győzte(d) volna le a nagy szörnyet :)
ui : Nekem megvan ...és amúgy tényleg szörnyvadász :)
MAC
MAC: hm, nem rossz, szerintem ezentúl azt terjesztem, hogy rólam mintázták
Megjegyzés küldése