Pontosan emlékszem a dátumra, 2005. november 15-én kezdtem el dolgozni a Neocore-nál egy bizonyos King Arthur című játékon, ami akkor már készült egy ideje. Lassan kialakult, mit is kellene csinálni, mint ún. concept designer, például egy ponton fogtam a készen kapott elemeket, és mindent eltekergettem meg elcsavargattam rajtuk, amit lehetett, és ettől mintha érdekesebben működött volna az egész. Könyvtáraztam, a netet túrtam, háttértörténeteket találtam ki, zsarnok királyokat, fanatikus lovagokat és gonosz tündéreket; ennek egy része bekerült a játékba (és vagy átalakította azokat a játékdizájn vagy nem), egy része kimaradt, a King Arthur pedig egyre nagyobb lett, csak úgy dagadozott a mágiától, a szörnyektől és a katonáktól.
Sokat gépeltem, ötleteket, dokumentációt, sajtóanyagot, hangulatfestő szöveget, táj-, hős- és egységleírást, meg amit kellett. Főleg angolul, nagy ritkán magyarul*, és ehhez lefordítottam sok mindent, amire a játékban vagy azon kívül szükség volt. És állandóan csodáltam a grafikusokat, a programozókat, a terepszerkesztőket, a többi dizájnert, meg mindenki mást, akikhez képest az én részem teljesen jelentéktelen.
(* félreértések elkerülése végett: a fejlesztőcég magyar, a játék végig angolul íródott)
Idővel megérkezett TJ barátom is dizájnerként, lett egy Crusaders: Thy Kingdom Come című játékunk, illetve kávétól felpörögve összeötleteltünk fél tucat egyéb projektet, ami nem jutott túl a jegyzetelés-konceptrajz-dokumentáció szentháromságon. Irodákat váltottunk, kevés emberből sokan lettünk, aztán megint kevesen, sajnos az anyagi gondok kitartottak. Közben megváltozott az életem, nem is egyszer, megváltozott a lakóhelyem, nem is egyszer, abbahagytam a fordítást, elkezdtem a fordítást, hozzácsaptam a magazinszerkesztést, próbáltam írni otthon, aztán megint nem írtam, végül két-három év után a játékhoz is egyre ritkábban, mert kevés lettem rá egyedül, így szövegíróból mások szövegének gondozója lettem.
Ez a sok minden nyüzsög a fejemben ma (négy évvel és tíz nappal azután, hogy elkezdtem itt dolgozni), a King Arthur hivatalos megjelenése alkalmából. Pedig a szóözön kikerülhető lett volna néhány mondattal, ha mondjuk azt írom, hogy "büszke vagyok / izgatott vagyok / furcsán érzem magamat / akárhogyan is, de lezárult egy szakasz az életemben", és mellédobom a linkeket:
A King Arthur a Steamen
A játék honlapja
Technikai apróságok:
A King Arthur jelenleg a Steamen vásárolható meg online, angol nyelven. Úgy tudom, jövőre lesz dobozos kiadásban németül, lengyelül, oroszul, csehül meg magyarul is. (Ez a fordítást már járt itt, tapsi és búvárzenekar műve, és az is kiderült, milyen érdekes saját mondataimat mások fordításában látni. Majdnem annyira fura, mint oroszul hallani a szinkronhoz készült szövegeimet). Egyelőre semmi pontosat nem bírok mondani.
2009. november 25., szerda
(életem egy nyolcada egy játékban és néhány mondatszörnyben)
Címkék:
king arthur,
munka
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
És ne feledjük, ez a játék nem jöhetett volna létre, ha nem lettünk volna páran kitartóan, fanatikusan, megszállottan... a bizonytalan jövő távoli homályába vesző lehetséges "gazdagság" reményébe veszve, később pedig már a pénzünk után szaladva. Aztán egyre többeknek fogyott a türelme(nálam pl. egy APEH végrehajtás tette be az ajtót).
Szerencsére maradtak még maroknyian(őrültek mind), akik összeszorított fogakkal a végsőkig kitartottak. Köszönöm nektek, hogy a játékban rejtőző sok tízezer sornyi forráskódom nem az enyészeté lett. Pocsék érzés lett volna ha csak a kukának programoztam volna majd 4 éven át.
Érdekes módon ez sokkal durvább érzelmeket váltott most ki belőlem mint anno a Crusaders Ebben igazi vér és verejték van!
No és persze egy tipikus Magyarországi történet...
Köszi Viktor!
tiszteletem jeléül king arthuros hátterem van. :)
grat!
Nagy-nagy granuláció mindannyiótoknak. :) :worship: :))))
:)
köszönet mindenkinek!
(Lafynak jár egy külön meghajlás is :) )
Respect. Kíváncsi vagyok a végeredményre, bár igyekszem kerülni a játékokat, mert minden létező dologtól elvonnak sajnos, különösen, ha addiktívak... remélem, ez ilyen :-)
Jó látni hogy nem lett minden kihajítva a látványból amit volt szerencsém - a vezetőség fikarcnyi elismerése hiányában is, sőt, kategorikus tagadása mellett - hozzátenni a projekthez. De még így is keserédes a dolog...
Lafynak igaza van, tipikus magyarországi történet, én meg tipikusan magyarosan reagáltam le. Nem tudom, büszke legyek-e rá, vagy búskomoran fogadjam el, hogy mennyi minden lehetett volna ebből (akár cég, akár 'gém'), és mennyire nem az lett...
U.I.: tudom, én voltam az egyik legkevésbé kitartó. Dehát, ha fentről segítettek ebben... :D
S
Megjegyzés küldése