(de talán megőrülök és akkor jobb lesz)

És amikor már azt hittem, nem gyűlölhetem jobban ezt az évet, kiderül, hogy tévedtem.

A mai csavar a történetben: még tíz nap fekvőgipsz, minimum. Ennyit arról, hogy legalább átbiceghetek 2009-be.

(és karácsony alkalmából a hírességek otthonában látogatták meg a beteg kisfiút)

Bármennyire is keservesnek tűnt elsőre az ágyhozkötöttség első egy hete (az összes kihagyott karácsonyi ivászat és szociális interakció utáni sóvárgással), a netfüggőség tünetei két nap alatt múlni kezdtek, ráadásul sokan meglátogattak a barátaim közül. Járt itt tapsi, aki hozott könyvet meg képregényt, eljött D., illetve a Madridból hazalátogató herbie, aki andalúz tájakról készült fotókkal piszkálta fel a nosztalgiát szórakoztatott, hétfőn pedig az okkult hímzőegylet tartotta nálam szokásos gyűlését. isolde szállított süteményt, agnus innivalót, mr.a sorozatot, lucia meg internetet, tehát minden szükségessel elláttak, amire egy gyógyuló szervezetnek szüksége lehet. Az oroszlánkirályos műanyagpoharak és a halmokban álló chipsek gyerekzsúrhangulatát vilmoskörtével ellensúlyoztuk, olyannyira, hogy az este egy pontján már atyai mosollyal figyeltem, amint lucia és suematra a mankóimmal száguldoznak a szobában.

(újra a net barátságos melegéből)

Previously in the Valley of the Blogz: szóval úgy esett (értik, ugye), hogy eltörtem a lábfejemet, fekvőgipszet kaptam és mivel az albérletben nincsen net, nem kevés időre elszakadtam a civilizált világtól, de lélekben már arra gyúrok, mekkora élmény lesz járógipsszel kalandozni Budapesten, remélhetőleg egy hét múlva. Ha semmi nem jön közbe.

Köszönet mindenkinek, aki felhívott, meglátogatott, kommentelt, levelet írt, könyvet hozott (netán a fentiek mindegyikét egymás után), teljesen zavarba is jöttem. Ami pedig a lábtörés miértjét és hogyanját illeti, csak azt tudom mondani, hogy ez bárkivel előfordulhat, aki hozzám hasonlóan egy csellótokon csúszik le az Alpok behavazott lejtőjén Doktor von Höllensturm kastélyából, öltönye zsebében a bioinzulátor titkos tervrajzával, a nyomában egy csapat géppisztolyos martalóccal.

(Külön hála galuskának, aki ellátott mobilnettel.)

(intermission)

Labtores, fekvogipsz, waprol postolas, nettol tavol bizonytalan ideig. Nem orul.

(amikor én még kissrác voltam)

Nem szoktam videókat beilleszteni, de most kivételt teszek, mert egyrészt kivételesen van rá némi esély, hogy ezen a koncertfelvételen valahol ott vagyok én is - szerintem a színpad előtt fortyogó massza legszélén fortyogunk (meg esünk és kelünk) echnattal és eshuval, másrészt meg kordokumentum, 1995, Sziget, VHK. Amikor még bírta a fiatal szervezet a rettenetes dolgokat (például azt, hogy egy hétet végignomádkodtunk sátorban vagy rendszeresen vodkát öntöttünk a sörbe, mert akkor hatni fog), a kockásinges korszak után lassan közeledett a pozőrködés ideje és a legnagyobb kalandnak az ősszel induló egyetem ígérkezett. Mindez kivételesen könnyes nosztalgia nélkül mondom, csomó dolog úgysem változott azóta sem, egyszerűen jó megtaláni az ilyesmit.

(hobbitoktól zebulonokig)

Kossuth egy hobbit, számomra, mondta az L. tegnap, stílusosan lezárva azt a gondolatkísérletet, amiben a Gyűrűk Urát ötvöztük az 1848-49-es szabadságharccal (miután a hobbitok belakmároznak a Pilvaxban, valaki a sok italtól megittasulva szónoklatot tart Mordor ellen; Gandalf megállítja a balrogot Pákozdnál: „Itt nem juthatsz át!”; de ki a Gyűrűhordozó?). isolde feltette azt a kérdést, amit azóta igazságtalannak tart, hogy szembesítették vele, vagyis „mi a kedvenc zenéd?”. Mindenki mondott valamit, tétovázva, elsőre magam is csak azt tudtam felelni a magam egyszerű módján, hogy "hát amiben torzított gitár van", de ez egyrészt nem teljesen igaz, csak jellemző, másrészt olyan zenéket is magában foglal, amiket rühellek, szóval nehéz kérdés valóban. mr.a az ételeinket fényképezte, suematra többször alkalmazta szlengszótára új gyűjtését, ami a királydekk, amiről eszembe jutott kamaszkorom, amikor utoljára használtam ezt a szót. A metrón még előjött Jókai és a Kőszívű ember fiai, amiből logikusan következett, hogy ha alterkodó zenekart alapítanék, Tallérossy Zebulon művésznéven tenném, de Bright szerint akkor már rögtön The Tallérossy Zebulons néven kellene együttest gründolni, és ennyi kreativitás után haza is értem.

(i am suited to long twilight and rain)

– A hétvégét gondolatban és tevőlegesen is a forraltbor-idény kezdetének nyilvánítottam. Közben stílusosan esett a hideg eső, aztán maradt utána a puha, nyirkos köd.

– Utóbbi azóta elmúlt.

– Vasárnap kávézni hívtam rampion kollégát, erre orvul becsalt az Anilogue fesztiválra, és milyen jól tette, különben nem néztem volna meg az Evangelion: 1.0. You Are (Not) Alone című animét. Metropoliszokat pusztító angyalok, amik nem is angyalok, villanytelep-fetisizmus és totálisan sérült főhősök, avagy a mechás-alapvetés Neon Genesis Evangelion sorozat csodálatosan újrarajzolva és négy filmbe sűrítve (ez volt az első). Apokalipszist szélesvászon érdemes nézni.